Még több mosoly

A kiscsillagok sikere meghozta a kedvem, így készítettem mosolygós szív-díszeket is. Nem tudtam dönteni ducik legyenek vagy szabályosabbak, végül lett ilyen is,olyan is.

Mivel a vászonnadrág már elfogyott, így a szíveket már vászoncsíkokból szabtam ki. Ez a fotó eszembe juttatta a tavalyi mézeskalács készítést, jaj az nagyon jó volt. Barátnőmmel és gyerekeivel több napig gyúrtuk, formákkal szabdaltuk, sütöttük és díszítettük a nagy adag mézeskalács figurákat. Karácsonyra mégis alig maradt, olyan finomak voltak. Remélem az idén is lesz közös ünnepi sütés.

Most a kirajzolás után nem szabtam fel a sávokat, hanem előbb körbevarrtam a szíveket. Anyagtakarékosabb és megkönnyíti a várrást. Leültem egy jó sorozat elé és megtöltöttem őket, külön erre a célra vásárolt puffal. Sokkal gyorsabb ezzel dolgozni mint a vatelinnel.

Este volt már, én meg álmos, így készültek az első alvó szívek. De készültek "hagyományos" félmosoly és nagy mosoly szívecskék is.

Ma végre improvizált fotódobozban készítettem a képeket. Nem kell hozzá más csak fehér vászon, valami keret (pl asztalsarka, vasalódészka), végtelenített háttér, illetve fényforrás (asztali lámpa). Íme a végeredmény: együtt a nagy társaság!

Gombszemek

Legutóbbi otthon (szüleimnél) töltött hétvégén, anyukám Burda kollekciójának újralapozása közben akadtam rájuk, mármint a leírásukra(Burda 2000/2). Pár éve már horgoltam egy foltos zsiráfot ajandékba. Most elmaradtak a foltok, de horgoltam egy vízilovat is.

Elkészítése nem bonyolult, egyszerű rövidpálcás körhorgolás. Nem kell más hozzá mint horgolótű, biztosítótű, türelem, sok számolás és idő. A részeket külön a leírás szerint meghorgoltam, igaz eltértem néhol: a zsiráf nyakát megnyújtottam, a víziló orra is nagyobb lett, a lábakat meg a test méretéhez igazítottam. 

Az orrészt meg a lábakat vatelinnel töltöttem, míg a törzs-fej részt babzsákba való polisztirol gyönggyel. Ettől zizegnek és nehezen lehet letenni őket, olyan kis gyúrnivalók. Felnőtteknek jó stresszoldó.

Bár vettem hobbiboltban üvegszemeket, vegül mégis a gombszemek mellett döntöttem, szerintem így sokkal szerethetőbbek. 

A bordó zsiráf és barátja, a szürke víziló alig várják, hogy gyerek kezekbe kerüljenek.

Megkésett szülinapi ajándék

Bő kéthónapos késéssel, de elkészült az újabb táska. A szülinapos választotta a formát. Még szeptember elején épületfelmérés rajzolás közben, megrajzoltam az elemeket, megszokásból méreteztem is. Egyúttal az anyagszükségletet is kiszámoltam, és optimalizáltam.

A közeli anyagosnál, amit nem szeretek mert zsúfolt és mindig mérgesek az elárusítók, vettem 8O cm csokibarna pamutvászont és hozzáillő cipzárakat. Amit nehéz, mert sosem találok megfelő színben, általában van barna, na nem sötét meg világos, csak barna, oszt kell vagy nem.

Tegnap elővettem a csokibarna vásznat meg az összes többi textíliát, hogy bélést találjak hozzá. Egy pasztellszínű kockás-csíkos férfiing lett a befutó.
Összeállítottam először a külsőt, belsőt, zsebekkel.

Fedőlapra felkerültek a másfélcentire egymástól sorakozó díszredők is. Fedőlapot fotózva hallottam a rádióban valami hírt a csapadékról és a vetésről. Így készült pár közeli kép az én szántóföldemről. Ez a kedvencem.



A vége a legnehezebb számomra, összevarni a bélést a táskával. Bontottam is rendesen, mindig túlbonyolítom a megoldást. Mi van a színén, mi a fonákján, mi kerül előre, mi hátra, és még ott van a fedőlap, mindezt a fonákján varrva. Elsőre belülre került a fedőlap, fonákjára a bélés, aztan fedőlap fordítva, bontás, újravasalás után bélés háta átkerült előre... Bontottam, mérgelődtem, ebédeltem, újravarrtam, közben variációszámoltam. Hány lehetőség van még? Kifordítottam és jó volt, minden a helyén. Gyors letűzés után felkerült a fixpánt is.
Íme ez lett a végeredmény. Holnap szülinapozhatunk.