Robot-táska fiuknak

Egy újabb szülinapi ajandék, ezúttal keresztfiunknak. Mint azt az ünnepelt is kihangsúlyozta ez a zsák "fiuknak való". És valóban az.

Igazi robot, még a fülek nélkül is, amikről megfeledkeztem varrás közben. Kedvencem a hangszóró, ettől lesz retrós a zsák.

Külön köszönet Tükinek, hogy a sok teendői mellett vállalta a modellkedést.
A táska szabásmintája Melanie Hurlston könyvében található.

Táska kismadárral

A fesztiválidény előtt készült az első ilyen tipusú táska, egy gyerek kertésznadrágból. Annak volt egy kis gépihímzésű zsebe, az került a táska elejére. Ez a táska megrendelésre készült. A zsebet magam hímeztem, egy neten talált fotó alapján. Az eredeti képen a kismadár fázósan üldögélt egy tüskés ágon. A tüskék helyére virágrátétek kerültek, mégsem fázhat a madárka egy nyári táskán.

A zseb felvarrásnál általában bosszankodom, a sarkaknál mindig kilóg egy kicsit a behajtott rész. Most kipróbáltam a 45 fokos behajtást. Sokkal jobb lett. Pár fotóval bemutatom:

1- 45 fokban levasalom a sarok-részt.

2- Visszahajtom a ráhagyást és levasalom.

3- Gobmostűvel rögzítem a zsebet az anyagra.

4- Letűzöm a zsebet. (a tűtörés nem kötelező)

Ez a "most először" táska is lehetne: az első megrendelésem, először törtem tűt, először varrtam így fel zsebet, először sikerült a külső-, belső részt egyből jól összevarrni (eleje az elejéhez, minden a színén) és végül most először léptem kutyapiszokba fotózás közben. A közös udvar tartozéka a kutya, lusta gazdával. 

Pár éve szerettem meg az anyagtáskákat, mert utazáskor többet is vihetek magammal (kis helyen elférnek); bárhova letehetem,ha bepiszkolódik csak kimosom mosógépben és plasztikus, bármennyire is teletömöm, úgyis belefér a bicajkosárba.

Megkésett szülinapi ajándék

Bő kéthónapos késéssel, de elkészült az újabb táska. A szülinapos választotta a formát. Még szeptember elején épületfelmérés rajzolás közben, megrajzoltam az elemeket, megszokásból méreteztem is. Egyúttal az anyagszükségletet is kiszámoltam, és optimalizáltam.

A közeli anyagosnál, amit nem szeretek mert zsúfolt és mindig mérgesek az elárusítók, vettem 8O cm csokibarna pamutvászont és hozzáillő cipzárakat. Amit nehéz, mert sosem találok megfelő színben, általában van barna, na nem sötét meg világos, csak barna, oszt kell vagy nem.

Tegnap elővettem a csokibarna vásznat meg az összes többi textíliát, hogy bélést találjak hozzá. Egy pasztellszínű kockás-csíkos férfiing lett a befutó.
Összeállítottam először a külsőt, belsőt, zsebekkel.

Fedőlapra felkerültek a másfélcentire egymástól sorakozó díszredők is. Fedőlapot fotózva hallottam a rádióban valami hírt a csapadékról és a vetésről. Így készült pár közeli kép az én szántóföldemről. Ez a kedvencem.



A vége a legnehezebb számomra, összevarni a bélést a táskával. Bontottam is rendesen, mindig túlbonyolítom a megoldást. Mi van a színén, mi a fonákján, mi kerül előre, mi hátra, és még ott van a fedőlap, mindezt a fonákján varrva. Elsőre belülre került a fedőlap, fonákjára a bélés, aztan fedőlap fordítva, bontás, újravasalás után bélés háta átkerült előre... Bontottam, mérgelődtem, ebédeltem, újravarrtam, közben variációszámoltam. Hány lehetőség van még? Kifordítottam és jó volt, minden a helyén. Gyors letűzés után felkerült a fixpánt is.
Íme ez lett a végeredmény. Holnap szülinapozhatunk.