Bő kéthónapos késéssel, de elkészült az újabb táska. A szülinapos választotta a formát. Még szeptember elején épületfelmérés rajzolás közben, megrajzoltam az elemeket, megszokásból méreteztem is. Egyúttal az anyagszükségletet is kiszámoltam, és optimalizáltam.
A közeli anyagosnál, amit nem szeretek mert zsúfolt és mindig mérgesek az elárusítók, vettem 8O cm csokibarna pamutvászont és hozzáillő cipzárakat. Amit nehéz, mert sosem találok megfelő színben, általában van barna, na nem sötét meg világos, csak barna, oszt kell vagy nem.
Tegnap elővettem a csokibarna vásznat meg az összes többi textíliát, hogy bélést találjak hozzá. Egy pasztellszínű kockás-csíkos férfiing lett a befutó.
Összeállítottam először a külsőt, belsőt, zsebekkel.
Fedőlapra felkerültek a másfélcentire egymástól sorakozó díszredők is. Fedőlapot fotózva hallottam a rádióban valami hírt a csapadékról és a vetésről. Így készült pár közeli kép az én szántóföldemről. Ez a kedvencem.
A vége a legnehezebb számomra, összevarni a bélést a táskával. Bontottam is rendesen, mindig túlbonyolítom a megoldást. Mi van a színén, mi a fonákján, mi kerül előre, mi hátra, és még ott van a fedőlap, mindezt a fonákján varrva. Elsőre belülre került a fedőlap, fonákjára a bélés, aztan fedőlap fordítva, bontás, újravasalás után bélés háta átkerült előre... Bontottam, mérgelődtem, ebédeltem, újravarrtam, közben variációszámoltam. Hány lehetőség van még? Kifordítottam és jó volt, minden a helyén. Gyors letűzés után felkerült a fixpánt is.
Íme ez lett a végeredmény. Holnap szülinapozhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése