Csibék bárhol

 Mikor elkezdtem kiszabni a csibéket különböző vásznakból, még nem tudtam, hogy "gyerekek tekintetét lekötő forgó" lesz belőlük.

Több szárnyat is kiszabttam mint csibét, ezek tulipánná változtak. Az izgó-mozgó csibe-forgó központjába egy szív került.

Készítettem a forgóhoz gyerektakarót, a már említett Melanie Hurlston könyv segítségével. Nagy feladat volt számomra a foltos takaró megvalósítása. A letűzés igazi kivívásnak bizonyult . Rájöttem, hogy 4O db gombostű nem elegendő egy ekkora munkához és mellesleg nagyon szúrnak.

Kicsi-mamámtól nemrég tanult hímzőtechnikával hímeztem a három csibét a takaróra. Van zöld-piros, zöld-narancs és kék-narancs egyedi virágmotívumokkal díszített kiscsibe.

Már készül a következő takaró, az valamivel kisebb lesz, bébiméretű.

Robot-táska fiuknak

Egy újabb szülinapi ajandék, ezúttal keresztfiunknak. Mint azt az ünnepelt is kihangsúlyozta ez a zsák "fiuknak való". És valóban az.

Igazi robot, még a fülek nélkül is, amikről megfeledkeztem varrás közben. Kedvencem a hangszóró, ettől lesz retrós a zsák.

Külön köszönet Tükinek, hogy a sok teendői mellett vállalta a modellkedést.
A táska szabásmintája Melanie Hurlston könyvében található.

Pufi nyuszik

 A neten találtam a szabásmintát, és mivel itt a tavasz, hamarosan húsvét és szeretem a nyuszikat, készítettem egyből négyet. Az első  után, változtattam a mintán, hogy stabilabbak legyenek, ne guruljanak el a fotózásról.

Kék-rózsaszín nyuszik a polisztirol gyöngy tölteléknek köszönhetően pufik és könnyűek.

Kevés gondolkozás után nasinak murkot kaptak, bár Lajoska jobban szereti a banánt.

Ezermester-képző kicsiknek és kezdőknek

Avagy, Hrabal után szabadon. Szeretek olvasnivalót választani könyvcím szerint; állni a könyvespolc előtt, keresgélni melyik is legyen. Otthoni nagyszoba polca a kedvencem. Rendszeresen újraolvasom, minden otthoni látogatás alkalmával. Igazán két cím van ami már gyerekként is megfogott: 'Az eltűnt idő nyomában' és 'Táncórák idősebbeknek és haladóknak'. Apukám tanácsa ellenére nekifogtam az elsőnek még hetedikes-nyolcadikos koromban. Csalódás volt, nem izgalmas kalandregény volt szerelemmel, hanem egy elkényeztetett gyerek félelmei.



Gondoltam olyan mint a Jókai regények, az eleje vontatott, de végül feladtam a százhetvenvalahányadik oldalnál.
Hrabal könyvben nem akartam csalódni, túl szép a címe, így csak a nyáron olvastam el. Megérte várni.
Mindezt csak azért írom, mert kicsit elúntam a figurák elkészítéséről írni. Gondoltam megosztom a címválasztás előzményeit.

De visszatérve az ezermesterekhez és a szerszámokhoz, ezek még a legelején születtek, mikor még a neten keresgéltem milyen texilfigurák is vannak. Fede figurái tetszettek a legjobban: kalapács, szög, csavarkulcs. Így készítettem én is egy textilszerszám készletet a keresztfiunknak ajándékba. Az első tíz percben kiderült, a polizstirolgyöngy töltelék nem volt jó választás. Bár a zizegés tetszik a gyerekeknek, a kiskezek erős szorítására a töltelék összemegy. A kalapács percek alatt elvesztette tartását. Ebből tanulva, az új szett már műszálas töltelékkel készült.

A pillangók az újrahasznosítás eredményei. Két gyereknadrágból készültek a figurák, az egyiken voltak a pillangók, de hímeztem is, hogy legyen több.
Jó barkácsolást.

Táska kismadárral

A fesztiválidény előtt készült az első ilyen tipusú táska, egy gyerek kertésznadrágból. Annak volt egy kis gépihímzésű zsebe, az került a táska elejére. Ez a táska megrendelésre készült. A zsebet magam hímeztem, egy neten talált fotó alapján. Az eredeti képen a kismadár fázósan üldögélt egy tüskés ágon. A tüskék helyére virágrátétek kerültek, mégsem fázhat a madárka egy nyári táskán.

A zseb felvarrásnál általában bosszankodom, a sarkaknál mindig kilóg egy kicsit a behajtott rész. Most kipróbáltam a 45 fokos behajtást. Sokkal jobb lett. Pár fotóval bemutatom:

1- 45 fokban levasalom a sarok-részt.

2- Visszahajtom a ráhagyást és levasalom.

3- Gobmostűvel rögzítem a zsebet az anyagra.

4- Letűzöm a zsebet. (a tűtörés nem kötelező)

Ez a "most először" táska is lehetne: az első megrendelésem, először törtem tűt, először varrtam így fel zsebet, először sikerült a külső-, belső részt egyből jól összevarrni (eleje az elejéhez, minden a színén) és végül most először léptem kutyapiszokba fotózás közben. A közös udvar tartozéka a kutya, lusta gazdával. 

Pár éve szerettem meg az anyagtáskákat, mert utazáskor többet is vihetek magammal (kis helyen elférnek); bárhova letehetem,ha bepiszkolódik csak kimosom mosógépben és plasztikus, bármennyire is teletömöm, úgyis belefér a bicajkosárba.

Még több mosoly

A kiscsillagok sikere meghozta a kedvem, így készítettem mosolygós szív-díszeket is. Nem tudtam dönteni ducik legyenek vagy szabályosabbak, végül lett ilyen is,olyan is.

Mivel a vászonnadrág már elfogyott, így a szíveket már vászoncsíkokból szabtam ki. Ez a fotó eszembe juttatta a tavalyi mézeskalács készítést, jaj az nagyon jó volt. Barátnőmmel és gyerekeivel több napig gyúrtuk, formákkal szabdaltuk, sütöttük és díszítettük a nagy adag mézeskalács figurákat. Karácsonyra mégis alig maradt, olyan finomak voltak. Remélem az idén is lesz közös ünnepi sütés.

Most a kirajzolás után nem szabtam fel a sávokat, hanem előbb körbevarrtam a szíveket. Anyagtakarékosabb és megkönnyíti a várrást. Leültem egy jó sorozat elé és megtöltöttem őket, külön erre a célra vásárolt puffal. Sokkal gyorsabb ezzel dolgozni mint a vatelinnel.

Este volt már, én meg álmos, így készültek az első alvó szívek. De készültek "hagyományos" félmosoly és nagy mosoly szívecskék is.

Ma végre improvizált fotódobozban készítettem a képeket. Nem kell hozzá más csak fehér vászon, valami keret (pl asztalsarka, vasalódészka), végtelenített háttér, illetve fényforrás (asztali lámpa). Íme a végeredmény: együtt a nagy társaság!

Nyárból karácsonyt

Hétfőn a buszból láttam máris megérkeztek az egykarú minidaruk és mindent elárasztanak égőkkel, jelezve itt a karácsony vagy mi. Vajon az idén hol kap helyet az Ursus szív/sörnyitó installáció. Na de nem ez a lényeg, ráébredtem, hogy alig másfél hónap és máris karácsony. 

Nem akarok lemaradni, szabtam varrtam, bontottam és hímeztem, így elkeszültek az első karácsonyfadíszek.

Kell hozzá egy fehér vászon rövidnadrág, egy kis ábrázológeometria, türelem, nagymamától csipkemaradék meg barna fonal.

Szétbontottam a nemtudom-miértis-vettem-meg nadrágot, kimostam, kivasaltam. Előkerestem a szögmérőt és vonalzót a sablonkészítéshez. Gondolkodóba estem hogyan is kell szabályos hatszöget szerkeszteni Autocad nélkül, olyan régen volt az elsőév és a rettegett ábrázológeometria szeminár. 

Elkészült a sablon (körző is kell hozzá), majd jött a kirajzolás, körbevágás és varrás. Legunalmasabb része a kitömés volt. 

Aztán a díszítés. Az első variácó  (bordó horgolt rátét) nem tetszett. Végül a csillagok hímzett arcot kaptak, némelyik csipke masnit. A masniban nem vagyok biztos, kérlek segítsetek.

Rozi nagylány ovis ruhazsákja

Rozika, 4 éves ovislánynak készítettem nemrégen ruhászsákot. Egy nálunk töltött napon rajzolt pár csodaszép tulipánkirályfit. Ekez adták az alapötletet a rátétekre. 

Mivel szeretem a házakat, az is került rá, ami egyben zseb is. És ha már van ház és tulipánrét akkor kell egy fa is éneklő madárral. Ez lett a második, kisebb zseb.









Alakját az anyag adta, 42-es férfiing ujjából készült az alap. Rátétek különböző kinőtt gyerekruhák, szalagok és csipke.










Ez lett a végeredmény. Öröm volt készíteni, kivéve talán a kézi hímzést, mikor hurkolódik a cérna, na az bosszantó. Erre nagymamám azt szokta mondani, büszke leszel a munkádra. Hát az vagyok.