2011. december 12., hétfő

Táska kismadárral




A fesztiválidény előtt készült az első ilyen tipusú táska, egy gyerek kertésznadrágból. Annak volt egy kis gépihímzésű zsebe, az került a táska elejére. Ez a táska megrendelésre készült. A zsebet magam hímeztem, egy neten talált fotó alapján. Az eredeti képen a kismadár fázósan üldögélt egy tüskés ágon. A tüskék helyére virágrátétek kerültek, mégsem fázhat a madárka egy nyári táskán.





A zseb felvarrásnál általában bosszankodom, a sarkaknál mindig kilóg egy kicsit a behajtott rész. Most kipróbáltam a 45 fokos behajtást. Sokkal jobb lett. Pár fotóval bemutatom:
1- 45 fokban levasalom a sarok-részt.
2- Visszahajtom a ráhagyást és levasalom.
3- Gobmostűvel rögzítem a zsebet az anyagra.
4- Letűzöm a zsebet. (a tűtörés nem kötelező)












Ez a "most először" táska is lehetne: az első megrendelésem, először törtem tűt, először varrtam így fel zsebet, először sikerült a külső-, belső részt egyből jól összevarrni (eleje az elejéhez, minden a színén) és végül most először léptem kutyapiszokba fotózás közben. A közös udvar tartozéka a kutya, lusta gazdával. 









Pár éve szerettem meg az anyagtáskákat, mert utazáskor többet is vihetek magammal (kis helyen elférnek); bárhova letehetem,ha bepiszkolódik csak kimosom mosógépben és plasztikus, bármennyire is teletömöm, úgyis belefér a bicajkosárba.

2011. december 8., csütörtök

Nyuszifiú, Nyuszilány











Az első teljes mértékben álltalam tervezett, kivitelezett gyerekjáték. Még a nyáron nekifogtam  egy mese megírásának Lajosról. Ő, a mi hároméves oroszlánfejű törpenyulunk. Az írás nem erősségem, 
így a cím kitalálása után, a nyúlkarakter megformálására öszpontosítottam. 












Ebből lett az első textílfigura. Bár lógott a füle, lapos lett a feje, túl kicsi a keze, a kereszfiunk így is szerette. Kijavítottam a "hibákat" a szabásminta átrajzoltásával. 









Múlt héten az új szabásminta alapján elkészítettem, apróvirágos sötétkék pamutvászonból, a Nyuszilányt. A hátul gombolós, kék-rózsaszín virágmintás vászonruhája levehető. A ruhácska díszei: a törtfehér pamutcsipke és a horgolt virágbross. 










Tegnap készült a Nyuszilány párja, a Nyuszifiú sötétkék alapon fehér hajszálcsíkolt kevertszállas anyagból. Öltözéke, a kék-fehér csíkos pamutvászon kertésznadrágja és kötött világoskék kardigánja is levehető.









Mindig a fej összeállításval kezdem. A lógó fül problémát, egy vastag közbéléssel korrigáltam. A szemek négyrét hajtott anyagból vannak, hogy állják a kicsi kezek, fogak próbáját.













A test összeállítása után felvarrtam rá a már kész fejet. A töltelék most is kevert: nagyrészt szintetikus puff, kivéve a pocakot, amit polisztirol gyönggyel töltöttem meg. Legvégül felkerült a kerek anyag farkinca.













És már mentem is a kertvégébe fotózni, a nyuszi-pikniket. Siettem, hogy elkapjam még a napfényt, ezért a Nyuszifiú orr hímzése estére maradt. 





   

2011. november 30., szerda

Még több mosoly









A kiscsillagok sikere meghozta a kedvem, így készítettem mosolygós szív-díszeket is. Nem tudtam dönteni ducik legyenek vagy szabályosabbak, végül lett ilyen is,olyan is.





Mivel a vászonnadrág már elfogyott, így a szíveket már vászoncsíkokból szabtam ki. Ez a fotó eszembe juttatta a tavalyi mézeskalács készítést, jaj az nagyon jó volt. Barátnőmmel és gyerekeivel több napig gyúrtuk, formákkal szabdaltuk, sütöttük és díszítettük a nagy adag mézeskalács figurákat. Karácsonyra mégis alig maradt, olyan finomak voltak. Remélem az idén is lesz közös ünnepi sütés.







Most a kirajzolás után nem szabtam fel a sávokat, hanem előbb körbevarrtam a szíveket. Anyagtakarékosabb és megkönnyíti a várrást. Leültem egy jó sorozat elé és megtöltöttem őket, külön erre a célra vásárolt puffal. Sokkal gyorsabb ezzel dolgozni mint a vatelinnel.











Este volt már, én meg álmos, így készültek az első alvó szívek. De készültek "hagyományos" félmosoly és nagy mosoly szívecskék is.














Ma végre improvizált fotódobozban készítettem a képeket. Nem kell hozzá más csak fehér vászon, valami keret (pl asztalsarka, vasalódészka), végtelenített háttér, illetve fényforrás (asztali lámpa). Íme a végeredmény: együtt a nagy társaság!

2011. november 29., kedd

Gombszemek











Legutóbbi otthon (szüleimnél) töltött hétvégén, anyukám Burda kollekciójának újralapozása közben akadtam rájuk, mármint a leírásukra(Burda 2000/2). Pár éve már horgoltam egy foltos zsiráfot ajandékba. Most elmaradtak a foltok, de horgoltam egy vízilovat is.












Elkészítése nem bonyolult, egyszerű rövidpálcás körhorgolás. Nem kell más hozzá mint horgolótű, biztosítótű, türelem, sok számolás és idő. A részeket külön a leírás szerint meghorgoltam, igaz eltértem néhol: a zsiráf nyakát megnyújtottam, a víziló orra is nagyobb lett, a lábakat meg a test méretéhez igazítottam. 













Az orrészt meg a lábakat vatelinnel töltöttem, míg a törzs-fej részt babzsákba való polisztirol gyönggyel. Ettől zizegnek és nehezen lehet letenni őket, olyan kis gyúrnivalók. Felnőtteknek jó stresszoldó.










Bár vettem hobbiboltban üvegszemeket, vegül mégis a gombszemek mellett döntöttem, szerintem így sokkal szerethetőbbek. 
















A bordó zsiráf és barátja, a szürke víziló alig várják, hogy gyerek kezekbe kerüljenek.

2011. november 22., kedd

Megkésett szülinapi ajándék





Bő kéthónapos késéssel, de elkészült az újabb táska. A szülinapos választotta a formát. Még szeptember elején épületfelmérés rajzolás közben, megrajzoltam az elemeket, megszokásból méreteztem is. Egyúttal az anyagszükségletet is kiszámoltam, és optimalizáltam.






A közeli anyagosnál, amit nem szeretek mert zsúfolt és mindig mérgesek az elárusítók, vettem 8O cm csokibarna pamutvászont és hozzáillő cipzárakat. Amit nehéz, mert sosem találok megfelő színben, általában van barna, na nem sötét meg világos, csak barna, oszt kell vagy nem.







Tegnap elővettem a csokibarna vásznat meg az összes többi textíliát, hogy bélést találjak hozzá. Egy pasztellszínű kockás-csíkos férfiing lett a befutó.
Összeállítottam először a külsőt, belsőt, zsebekkel.










Fedőlapra felkerültek a másfélcentire egymástól sorakozó díszredők is. Fedőlapot fotózva hallottam a rádióban valami hírt a csapadékról és a vetésről. Így készült pár közeli kép az én szántóföldemről. Ez a kedvencem.



A vége a legnehezebb számomra, összevarni a bélést a táskával. Bontottam is rendesen, mindig túlbonyolítom a megoldást. Mi van a színén, mi a fonákján, mi kerül előre, mi hátra, és még ott van a fedőlap, mindezt a fonákján varrva. Elsőre belülre került a fedőlap, fonákjára a bélés, aztan fedőlap fordítva, bontás, újravasalás után bélés háta átkerült előre... Bontottam, mérgelődtem, ebédeltem, újravarrtam, közben variációszámoltam. Hány lehetőség van még? Kifordítottam és jó volt, minden a helyén. Gyors letűzés után felkerült a fixpánt is.
Íme ez lett a végeredmény. Holnap szülinapozhatunk.

2011. november 16., szerda

Nyárból karácsonyt

Hétfőn a buszból láttam máris megérkeztek az egykarú minidaruk és mindent elárasztanak égőkkel, jelezve itt a karácsony vagy mi. Vajon az idén hol kap helyet az Ursus szív/sörnyitó installáció. Na de nem ez a lényeg, ráébredtem, hogy alig másfél hónap és máris karácsony. 





Nem akarok lemaradni, szabtam varrtam, bontottam és hímeztem, így elkeszültek az első karácsonyfadíszek.




Kell hozzá egy fehér vászon rövidnadrág, egy kis ábrázológeometria, türelem, nagymamától csipkemaradék meg barna fonal.
Szétbontottam a nemtudom-miértis-vettem-meg nadrágot, kimostam, kivasaltam. Előkerestem a szögmérőt és vonalzót a sablonkészítéshez. Gondolkodóba estem hogyan is kell szabályos hatszöget szerkeszteni Autocad nélkül, olyan régen volt az elsőév és a rettegett ábrázológeometria szeminár. 










Elkészült a sablon (körző is kell hozzá), majd jött a kirajzolás, körbevágás és varrás. Legunalmasabb része a kitömés volt. 









Aztán a díszítés. Az első variácó  (bordó horgolt rátét) nem tetszett. Végül a csillagok hímzett arcot kaptak, némelyik csipke masnit. A masniban nem vagyok biztos, kérlek segítsetek.

2011. november 13., vasárnap

Rozi nagylány ovis ruhazsákja


Rozika, 4 éves ovislánynak készítettem nemrégen ruhászsákot. Egy nálunk töltött napon rajzolt pár csodaszép tulipánkirályfit. Ekez adták az alapötletet a rátétekre. 

Mivel szeretem a házakat, az is került rá, ami egyben zseb is. És ha már van ház és tulipánrét akkor kell egy fa is éneklő madárral. Ez lett a második, kisebb zseb.









Alakját az anyag adta, 42-es férfiing ujjából készült az alap. Rátétek különböző kinőtt gyerekruhák, szalagok és csipke.










Ez lett a végeredmény. Öröm volt készíteni, kivéve talán a kézi hímzést, mikor hurkolódik a cérna, na az bosszantó. Erre nagymamám azt szokta mondani, büszke leszel a munkádra. Hát az vagyok.

Az első

Remélem a legnehezebb. Régen otthon varrogattam anyukámmal, magamnak a Burdából. Megörököltem anyu régi varrógépét, azzal ismerkedem. Mindig akad egy szülinap, így elsőre táskákat varrtam barátoknak ajándékba. Jelenleg gyerekjátékok készítése foglalkoztat nagyon.
Az elmúlt hetet varrással és horgolással töltöttem, hogy legyen mit megosztanom mindenkivel, akit érdekel.