Macifül

 Novemberi szép hóeséses napon vártam a nagy karácsonyi hangulatra. Keresgéltem a karácsonyi süti-recepteket, adventi koszorút készítettem, de a karácsonyi hangulat, ami bekebelezte a várost és embereit, csak nem jött.
Szomorúan lapozgattam a  kézimunkás folyóírat tavaly karácsonyi számát, ott találtam ezt a macisapkát. Régen kötöttem, nem túl sok sikerrel, fél pár zoknit, két megkezdett pulóvert, rövid sálat....

Első macisapka elkészült, de a minta szerinti fülekkel nem voltam elégedett, kicsik voltak és lekonyultak. A macifül fontos, így horgoltam megfelelőeket.
Macifül meghozta kedvem a kötéshez, elfeledtetve a várakozást. Siettem fonalat, kötőtűket és béléshez polárt vásárolni a következő sapkához.

Még egy kis történet a macisapkáról. Tükimanó (keresztfiunk) játszás közben felfedezve a macisapkát, odahozta megmutatni: "Nézd Zsuzsa macifül alszik."

Karácsonyi Vásár Csíkországban

 

Nagy izgalmakkal várom a holnapi Delikates vásárt. Ott leszünk mi is.
Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel.

Gyí, paci, paripa

Készítés közben eszembe jutott gyerekkorom kedvenc mondókája:

'Gyí, paci, paripa,
Nem messze van Kanizsa,
Odaérünk délre,
Libapecsenyére.'

A paripák játszótársakra várnak az üzletemben (http://www.breslo.ro/Shop/foltbazar). 

Csibék bárhol

 Mikor elkezdtem kiszabni a csibéket különböző vásznakból, még nem tudtam, hogy "gyerekek tekintetét lekötő forgó" lesz belőlük.

Több szárnyat is kiszabttam mint csibét, ezek tulipánná változtak. Az izgó-mozgó csibe-forgó központjába egy szív került.

Készítettem a forgóhoz gyerektakarót, a már említett Melanie Hurlston könyv segítségével. Nagy feladat volt számomra a foltos takaró megvalósítása. A letűzés igazi kivívásnak bizonyult . Rájöttem, hogy 4O db gombostű nem elegendő egy ekkora munkához és mellesleg nagyon szúrnak.

Kicsi-mamámtól nemrég tanult hímzőtechnikával hímeztem a három csibét a takaróra. Van zöld-piros, zöld-narancs és kék-narancs egyedi virágmotívumokkal díszített kiscsibe.

Már készül a következő takaró, az valamivel kisebb lesz, bébiméretű.

Robot-táska fiuknak

Egy újabb szülinapi ajandék, ezúttal keresztfiunknak. Mint azt az ünnepelt is kihangsúlyozta ez a zsák "fiuknak való". És valóban az.

Igazi robot, még a fülek nélkül is, amikről megfeledkeztem varrás közben. Kedvencem a hangszóró, ettől lesz retrós a zsák.

Külön köszönet Tükinek, hogy a sok teendői mellett vállalta a modellkedést.
A táska szabásmintája Melanie Hurlston könyvében található.

Nyári hangulat

Kellemes napsütésben elbiciklizni a piacra egy kis bevásárlásra, egyik kedvenc időtöltésem nyári reggeleken. Ezt a hangulatot idézi  ez  a baba is, könnyed, vidám öltözetével és csíkos vászonszatyrával.

Piros kisvirágos

 Ajandékba kaptam a kisvirágos vásznat, tetszett, eddig mégsem használtam. Talán az egyetemi makettek monokromitása miatt, belémívódott, hogy a színek, minták tobzódása rossz. Aztán megrendelésre készítettem ezt a kindle tartót, és S. Zs. választotta az anyagokat. Annyira megtetszett, hogy egyből megvarrtam a gombazsákot is, ahol szintén a piros anyagé a főszerep.

Köszönet S. Zs.-nek a választásért és a fotókért.


A gombazsák Rozi-nagylány szülinapi ajandéka, ami jóval a buli előtt készült. Ezért nagy önuralommal vártam  az ajándékozást. 

Az ovis hátizsák megálmodója Melanie Hurlston, ajánlom könyvét mindenkinek. 

 

Pufi nyuszik

 A neten találtam a szabásmintát, és mivel itt a tavasz, hamarosan húsvét és szeretem a nyuszikat, készítettem egyből négyet. Az első  után, változtattam a mintán, hogy stabilabbak legyenek, ne guruljanak el a fotózásról.

Kék-rózsaszín nyuszik a polisztirol gyöngy tölteléknek köszönhetően pufik és könnyűek.

Kevés gondolkozás után nasinak murkot kaptak, bár Lajoska jobban szereti a banánt.

Ezermester-képző kicsiknek és kezdőknek

Avagy, Hrabal után szabadon. Szeretek olvasnivalót választani könyvcím szerint; állni a könyvespolc előtt, keresgélni melyik is legyen. Otthoni nagyszoba polca a kedvencem. Rendszeresen újraolvasom, minden otthoni látogatás alkalmával. Igazán két cím van ami már gyerekként is megfogott: 'Az eltűnt idő nyomában' és 'Táncórák idősebbeknek és haladóknak'. Apukám tanácsa ellenére nekifogtam az elsőnek még hetedikes-nyolcadikos koromban. Csalódás volt, nem izgalmas kalandregény volt szerelemmel, hanem egy elkényeztetett gyerek félelmei.



Gondoltam olyan mint a Jókai regények, az eleje vontatott, de végül feladtam a százhetvenvalahányadik oldalnál.
Hrabal könyvben nem akartam csalódni, túl szép a címe, így csak a nyáron olvastam el. Megérte várni.
Mindezt csak azért írom, mert kicsit elúntam a figurák elkészítéséről írni. Gondoltam megosztom a címválasztás előzményeit.

De visszatérve az ezermesterekhez és a szerszámokhoz, ezek még a legelején születtek, mikor még a neten keresgéltem milyen texilfigurák is vannak. Fede figurái tetszettek a legjobban: kalapács, szög, csavarkulcs. Így készítettem én is egy textilszerszám készletet a keresztfiunknak ajándékba. Az első tíz percben kiderült, a polizstirolgyöngy töltelék nem volt jó választás. Bár a zizegés tetszik a gyerekeknek, a kiskezek erős szorítására a töltelék összemegy. A kalapács percek alatt elvesztette tartását. Ebből tanulva, az új szett már műszálas töltelékkel készült.

A pillangók az újrahasznosítás eredményei. Két gyereknadrágból készültek a figurák, az egyiken voltak a pillangók, de hímeztem is, hogy legyen több.
Jó barkácsolást.

Táska kismadárral

A fesztiválidény előtt készült az első ilyen tipusú táska, egy gyerek kertésznadrágból. Annak volt egy kis gépihímzésű zsebe, az került a táska elejére. Ez a táska megrendelésre készült. A zsebet magam hímeztem, egy neten talált fotó alapján. Az eredeti képen a kismadár fázósan üldögélt egy tüskés ágon. A tüskék helyére virágrátétek kerültek, mégsem fázhat a madárka egy nyári táskán.

A zseb felvarrásnál általában bosszankodom, a sarkaknál mindig kilóg egy kicsit a behajtott rész. Most kipróbáltam a 45 fokos behajtást. Sokkal jobb lett. Pár fotóval bemutatom:

1- 45 fokban levasalom a sarok-részt.

2- Visszahajtom a ráhagyást és levasalom.

3- Gobmostűvel rögzítem a zsebet az anyagra.

4- Letűzöm a zsebet. (a tűtörés nem kötelező)

Ez a "most először" táska is lehetne: az első megrendelésem, először törtem tűt, először varrtam így fel zsebet, először sikerült a külső-, belső részt egyből jól összevarrni (eleje az elejéhez, minden a színén) és végül most először léptem kutyapiszokba fotózás közben. A közös udvar tartozéka a kutya, lusta gazdával. 

Pár éve szerettem meg az anyagtáskákat, mert utazáskor többet is vihetek magammal (kis helyen elférnek); bárhova letehetem,ha bepiszkolódik csak kimosom mosógépben és plasztikus, bármennyire is teletömöm, úgyis belefér a bicajkosárba.

Nyuszifiú, Nyuszilány

Az első teljes mértékben álltalam tervezett, kivitelezett gyerekjáték. Még a nyáron nekifogtam  egy mese megírásának Lajosról. Ő, a mi hároméves oroszlánfejű törpenyulunk. Az írás nem erősségem, 

így a cím kitalálása után, a nyúlkarakter megformálására öszpontosítottam. 

Ebből lett az első textílfigura. Bár lógott a füle, lapos lett a feje, túl kicsi a keze, a kereszfiunk így is szerette. Kijavítottam a "hibákat" a szabásminta átrajzoltásával. 

Múlt héten az új szabásminta alapján elkészítettem, apróvirágos sötétkék pamutvászonból, a Nyuszilányt. A hátul gombolós, kék-rózsaszín virágmintás vászonruhája levehető. A ruhácska díszei: a törtfehér pamutcsipke és a horgolt virágbross. 

Tegnap készült a Nyuszilány párja, a Nyuszifiú sötétkék alapon fehér hajszálcsíkolt kevertszállas anyagból. Öltözéke, a kék-fehér csíkos pamutvászon kertésznadrágja és kötött világoskék kardigánja is levehető.

Mindig a fej összeállításval kezdem. A lógó fül problémát, egy vastag közbéléssel korrigáltam. A szemek négyrét hajtott anyagból vannak, hogy állják a kicsi kezek, fogak próbáját.

A test összeállítása után felvarrtam rá a már kész fejet. A töltelék most is kevert: nagyrészt szintetikus puff, kivéve a pocakot, amit polisztirol gyönggyel töltöttem meg. Legvégül felkerült a kerek anyag farkinca.

És már mentem is a kertvégébe fotózni, a nyuszi-pikniket. Siettem, hogy elkapjam még a napfényt, ezért a Nyuszifiú orr hímzése estére maradt. 

   

Még több mosoly

A kiscsillagok sikere meghozta a kedvem, így készítettem mosolygós szív-díszeket is. Nem tudtam dönteni ducik legyenek vagy szabályosabbak, végül lett ilyen is,olyan is.

Mivel a vászonnadrág már elfogyott, így a szíveket már vászoncsíkokból szabtam ki. Ez a fotó eszembe juttatta a tavalyi mézeskalács készítést, jaj az nagyon jó volt. Barátnőmmel és gyerekeivel több napig gyúrtuk, formákkal szabdaltuk, sütöttük és díszítettük a nagy adag mézeskalács figurákat. Karácsonyra mégis alig maradt, olyan finomak voltak. Remélem az idén is lesz közös ünnepi sütés.

Most a kirajzolás után nem szabtam fel a sávokat, hanem előbb körbevarrtam a szíveket. Anyagtakarékosabb és megkönnyíti a várrást. Leültem egy jó sorozat elé és megtöltöttem őket, külön erre a célra vásárolt puffal. Sokkal gyorsabb ezzel dolgozni mint a vatelinnel.

Este volt már, én meg álmos, így készültek az első alvó szívek. De készültek "hagyományos" félmosoly és nagy mosoly szívecskék is.

Ma végre improvizált fotódobozban készítettem a képeket. Nem kell hozzá más csak fehér vászon, valami keret (pl asztalsarka, vasalódészka), végtelenített háttér, illetve fényforrás (asztali lámpa). Íme a végeredmény: együtt a nagy társaság!

Gombszemek

Legutóbbi otthon (szüleimnél) töltött hétvégén, anyukám Burda kollekciójának újralapozása közben akadtam rájuk, mármint a leírásukra(Burda 2000/2). Pár éve már horgoltam egy foltos zsiráfot ajandékba. Most elmaradtak a foltok, de horgoltam egy vízilovat is.

Elkészítése nem bonyolult, egyszerű rövidpálcás körhorgolás. Nem kell más hozzá mint horgolótű, biztosítótű, türelem, sok számolás és idő. A részeket külön a leírás szerint meghorgoltam, igaz eltértem néhol: a zsiráf nyakát megnyújtottam, a víziló orra is nagyobb lett, a lábakat meg a test méretéhez igazítottam. 

Az orrészt meg a lábakat vatelinnel töltöttem, míg a törzs-fej részt babzsákba való polisztirol gyönggyel. Ettől zizegnek és nehezen lehet letenni őket, olyan kis gyúrnivalók. Felnőtteknek jó stresszoldó.

Bár vettem hobbiboltban üvegszemeket, vegül mégis a gombszemek mellett döntöttem, szerintem így sokkal szerethetőbbek. 

A bordó zsiráf és barátja, a szürke víziló alig várják, hogy gyerek kezekbe kerüljenek.