Avagy, Hrabal után szabadon. Szeretek olvasnivalót választani könyvcím szerint; állni a könyvespolc előtt, keresgélni melyik is legyen. Otthoni nagyszoba polca a kedvencem. Rendszeresen újraolvasom, minden otthoni látogatás alkalmával. Igazán két cím van ami már gyerekként is megfogott: 'Az eltűnt idő nyomában' és 'Táncórák idősebbeknek és haladóknak'. Apukám tanácsa ellenére nekifogtam az elsőnek még hetedikes-nyolcadikos koromban. Csalódás volt, nem izgalmas kalandregény volt szerelemmel, hanem egy elkényeztetett gyerek félelmei.
Gondoltam olyan mint a Jókai regények, az eleje vontatott, de végül feladtam a százhetvenvalahányadik oldalnál.
Hrabal könyvben nem akartam csalódni, túl szép a címe, így csak a nyáron olvastam el. Megérte várni.
Mindezt csak azért írom, mert kicsit elúntam a figurák elkészítéséről írni. Gondoltam megosztom a címválasztás előzményeit.
De visszatérve az ezermesterekhez és a szerszámokhoz, ezek még a legelején születtek, mikor még a neten keresgéltem milyen texilfigurák is vannak.
Fede figurái tetszettek a legjobban: kalapács, szög, csavarkulcs. Így készítettem én is egy textilszerszám készletet a keresztfiunknak ajándékba. Az első tíz percben kiderült, a polizstirolgyöngy töltelék nem volt jó választás. Bár a zizegés tetszik a gyerekeknek, a kiskezek erős szorítására a töltelék összemegy. A kalapács percek alatt elvesztette tartását. Ebből tanulva, az új szett már műszálas töltelékkel készült.
A pillangók az újrahasznosítás eredményei. Két gyereknadrágból készültek a figurák, az egyiken voltak a pillangók, de hímeztem is, hogy legyen több.
Jó barkácsolást.
